-- ? ? * ? ? - ? II


                                        


“La religion du futur sera une religion cosmique.
Elle devra transcender l’idée d’un Dieu existant en personne
et éviter le dogme et la théologie.
Couvrant aussi bien le naturel que le spirituel,
elle devra se baser sur un sens religieux né de l’expérience
de toutes les choses, naturelles et spirituelles,
considérées comme un ensemble sensé …
Le bouddhisme répond à cette description.
S’il existe une religion qui pourrait être en accord
avec les impératifs de la science moderne,
c’est le bouddhisme.”

Albert Einstein


                             


          

1.
2.

Ein Zen-Meister saß da und meditierte. Da kamen einige Geschäftsleute vorbei und fragten verächtlich : „Meister, was soll denn Zen schon sein?“
Der Zen-Meister antwortete: „Wenn ich sitze, dann sitze ich. Wenn ich stehe, dann stehe ich. Und wenn ich gehe, dann gehe ich.“
„Aber das tun wir doch auch“, antworteten die Geschäftsleute überheblich.
„Nein“, entgegnete daraufhin der Zen-Meister, „denn wenn ihr sitzt, dann steht ihr schon, wenn ihr steht, dann geht ihr schon und wenn ihr geht, dann seid ihr schon am Ziel.“

Eine ZEN-Geschichte


Un maître Zen était assis ici-bas et méditait. À ce moment-là passèrent quelques hommes d’affaires et demandèrent d’un air méprisant: „Maître, à quoi bon le Zen ?“
Le maître Zen répondit: „Quand je suis assis, alors je suis assis. Quand je suis debout, alors je suis debout. Et quand je marche, alors je marche.“
„Mais c’est ce que nous faisons aussi“, lui répondirent les hommes d’affaires présemptueusement.
„Non“, repliqua le maître Zen, „car quand vous êtes assis, alors vous êtes déjà debout, quand vous êtes debout, alors vous marchez déjà et quand vous marchez, alors vous êtes déjà au but.“

Une Histoire Zen


Egy Zen mester ült és magàban méditàlt. Egy pàr üzletember éppen arrafelé mentek és megvetöen kérdezték : „Mester, mi akar ez a Zen lenni?“
A Zen mester ìgy vàlaszolt: „Hogyha ülök, akkor ülök, hogyha àllok, akkor àllok. És hogyha megyek, akkor megyek.“
„Dehàt ezt mi is csinàljuk“, vàlaszoltàk az üzletemberek gögösen.
„Nem“, viszonozta erre fel a Zen mester, „mivel ha ti ültök, akkor àlltok màr, ha ti àlltok, akkor mentek màr, és hogy ha ti mentek, akkor màr a célnàl vagytok.“

Egy Zen történet

Zwei Mönche waren spät am Abend auf dem Heimweg ins Kloster. Am Flußufer trafen sie ein hübsches junges Mädchen, das verzweifelt nach einem Weg über den Strom suchte. Ohne lange zu fackeln nahm der eine Mönch sie in die Arme und trug sie über die Furt. Drüben setzte er sie ab und ging weiter. Das gab seinem Gefährten zu denken. Stundenlang grübelte er über das Benehmen seines Freundes nach, bis er sich schließlich an ihn wandte und sagte: "Du weißt doch, daß die Mönchsregeln uns streng verbieten, auch nur in der Nähe einer Frau zu verweilen, besonders wenn sie jung und hübsch ist. Wie konntest du nur dieses Mädchen so einfach in die Arme nehmen?"
Erstaunt drehte der Andere sich um und sagte: "Trägst du sie denn immer noch? Ich habe sie am Fluß zurückgelassen!"

Eine ZEN-Geschichte


Deux moines étaient tard la nuit sur le chemin de retour au monastère. Au bord de la rivière, ils rencontrèrent une jolie jeune fille, qui cherchait désespéremment un moyen de traverser le courant. Sans hésiter longtemps, un des moines la pris sur les bras et la porta sur l’autre rive. Il la déposa et s’en alla. Cela intriguait son compagnon. Pendant des heures, il réfléchit sur le comportement de son ami jusqu’à ce qu’il s’adresse à lui et dit: „Tu sais bien que les règles de moine nous interdisent de demeurer ne serait-ce qu’à proximité d’une femme, surtout quand elle est jeune et belle. Comment as-tu seulement pu prendre cette fille dans tes bras?“
Surpris, l’autre moine lui repondit: „La portes-tu encore toujours? Moi je l’ai abandonnée à la rivière!"

Une Histoire Zen


Két baràt a késö este folyamàn haza felé tartott a kolostorba. A folyò parton egy fiatal csinos lànnyal talàlkoztak, aki kétségbe esve kereste a folyòn àtvezetö utat. Az egyik baràt nem sokàig vàratott magàra és a kislànyt karjàba véve  àtkelt a gàzlòn. Miutàn megérkezett a màsik oldalra, letette a kislànyt és egyszerüen tovàbb ment. A tàrsa gondolkodòba esett. Hosszù òràkon keresztül tépelödöt a baràtja viselkedésén, amig végül is hozzà fordult és megkérdezte öt: „Te tudod ugye, hogy a szerzetes szabàlyok még azt is szigòruan megtiltjàk, hogy egy baràt akàr csak a közelében legyen egy nönek. Különösen ha ez a nöi személy ràadàsul még fiatal és csinos is. Hogy tudtad ezt a lànyt egyszerüen a karjaidba venni?“
Csodàlkozva megfordult a màsik és ezt monta: „Te még mindig magaddal hordozod ezt a lànyt? Én màr otthagytam öt a folyòparton!“

Egy Zen történet

Wenn man sehr jung ist und wenig weiß, sind Berge Berge, Wasser ist Wasser und Bäume sind Bäume.
Hat man studiert und ist aufgeklärt sind Berge nicht mehr Berge, Wasser ist nicht mehr Wasser und Bäume sind nicht länger Bäume.
Hat man wirkliches Verständnis gewonnen, sind Berge wieder Berge, Wasser ist Wasser und Bäume sind Bäume.

Zen-Weisheit


Lorsqu’on est très jeune et qu’on sait peu, les montagnes sont des montagnes, l’eau est de l’eau et les arbres sont des arbres.
Lorsqu’on a étudié et qu’on est tiré au clair les montagnes ne sont plus des montagnes, l’eau n’est plus de l’eau et les arbres ne sont plus des arbres.
Lorsqu’on a gagné la véritable compréhension les montagnes sont de nouveau des montagnes, l’eau est de l’eau et les arbres sont des arbres.

Sagesse-Zen


Hogy ha valaki nagyon fiatal és keveset tud, akkor a hegyek azok hegyek, a vìz az vìz és a fàk azok fàk.
Ha valaki tanult és fölvilàgosult, akkor a hegyek màr nem hegyek, a vìz màr nem vìz és a fàk màr nem tovàbb fàk.
Ha valaki igazàn megértett mindent, akkor a hegyek megint hegyek, a vìz megint vìz és a fàk megint fàk.

Zen bölcsesség